Kampósorrú Totojmász a veszélyes ragadozó
Békéscsaba és környékén él egy rejtélyes állat. Rendkívül veszélyes, főleg mikor még fejlődési fázisban vannak. Több háziállat és kiránduló eltűnése köthető hozzá. de ezt nem tudták egyértelműen bizonyítani, de vannak szemtanúk az állat létezésére. P.Nikolett és Sz.Nikolett találkozott egy kisebb csapattal, azóta folyamatosan félnek ettől a kegyetlen ragadozó életmódot folytató emlőstől. A totojmász mindent megeszik ami az útjába kerül, még a csontot is meg tudja emészteni, így az áldozatából nem marad semmi se. Kovács János erdőkerülő ezt a képet készítette a Kampósorrú Totojmász csapatról, mielőtt esti órákban eltűnt és azóta iseltűnt személy, de mindenki tudja mi lett a sorsa szegény erdőkerülőnek.

Totojmászt eddig még nem találtak elhullottan se, mivel mikor elpusztul, megeszik a társai. Egyedül P.Nikolett készített fényképet a Totojmászról, mikor sikerült elmenekülnie, a Pósteleki erdő mellett található raj elől. A képen az állat középen látható, ez idáig az egyetlen világosban készült kép erről a bestiáról.

A képen egy kifejlett példány látható ami már nem vadászik, hanem a kicsi példányok böfögik fel az ételt számára. A két hölgynek az volt a szerencséje, hogy nem a fiatal példányokba ütköztek, hanem a vadászatra lusta, kifejlett példányra., de így is halálra rémültek. Ha esetleg beleütköznek egy fiatal csapatba, akkor valószínű megeszik, de akkor is meneküljenek, ha ilyen felnőtt példányba botlanak.


 Reggel felkelve kinézve az ablakon láttam milyen szép, hófehér dérlepte az összes fa, ami úgy fagyott rá mint ezernyi, apró kis virág. Azt mondhatná valaki, hogy ez nem normális az ilyen idő, pedig végre normális téli idő van. Én ilyennek képzeltem el a telet, ahogy sétáltam az utca túlvégébe, élveztem a mostani időt, szinte magamba szívtam a természet téli erejét és még a hideget se éreztem kellemetlennek. Régen mikor gyermek voltam sokat jártuk télen a természetet, Réthy Zsiga bácsival, aki korunk egyik legjobb ornitológusa volt és úgy adta át a gyermekeknek a természet szeretetét, hogy egész életre, meghatározó volt. Megmutatta, hogyan találjuk meg a téli, kietlen tájon, az életet, ami hol megbújva, hol nyíltan megmutatkozott. A telet is szeretni kell, mert mint minden évszaknak, ennek is megvan a maga szépsége, mint minden emberben, vagy mindenben a világban, minden szép lehet, minden csodálni lehet, csak éppen megfelelően kell hozzáállni és fel kell ismerni a dolgok természetét.
Reggel felkelve kinézve az ablakon láttam milyen szép, hófehér dérlepte az összes fa, ami úgy fagyott rá mint ezernyi, apró kis virág. Azt mondhatná valaki, hogy ez nem normális az ilyen idő, pedig végre normális téli idő van. Én ilyennek képzeltem el a telet, ahogy sétáltam az utca túlvégébe, élveztem a mostani időt, szinte magamba szívtam a természet téli erejét és még a hideget se éreztem kellemetlennek. Régen mikor gyermek voltam sokat jártuk télen a természetet, Réthy Zsiga bácsival, aki korunk egyik legjobb ornitológusa volt és úgy adta át a gyermekeknek a természet szeretetét, hogy egész életre, meghatározó volt. Megmutatta, hogyan találjuk meg a téli, kietlen tájon, az életet, ami hol megbújva, hol nyíltan megmutatkozott. A telet is szeretni kell, mert mint minden évszaknak, ennek is megvan a maga szépsége, mint minden emberben, vagy mindenben a világban, minden szép lehet, minden csodálni lehet, csak éppen megfelelően kell hozzáállni és fel kell ismerni a dolgok természetét. 
