Mivel úgy döntöttem hogy beadom a pályázatom nevelőtanári állásra, ezért még reggel felhivtam a jóembert aki kirta az álláspályázatot, hogy mennyire aktuális ez az állás amit mindenhol hivatalosan kiirtak. Erre közölte: Az az igazság hogy, lehet hogy az egyik kollégiumot bezárják és a gyerekeket összetömöritik még kevesebb szobába igy ugyanannyi gyerekre kevesebb nevelö kell. Ja sporoljunk ahol csak tudunk. Egy magyar börtönben egy rabra 3 milliót költhetnek évente, de a gyerekektöl sajnálják a pénzt, persze hogy kinevelödika sok hülye. A végén még összevonják 1-8 osztályig az általánost, és majd egy tanár elég lesz rá. Igaz tanitani nem tanit, de birkapásztor módjára terelgetik a gyerekeket. Olyan érzésemvan ebben az országban nincs szükség gondolkodó emberekre, mert azok még kérdezni szeretnének. Lehet az egyetemet amit elkezdek a nagy semmibbe csinálom majd. De nem baj majd lesz belölem egyetemi kétdiplomás közcélú árokásó, ha már az országnak nem kell többé értelmiségi.
Drága barátné-mat elkisértem állásinterjúra, ahol ingatlanközvetitöt keresnek és kétségbeesetten vadásznak emberre. Közölték vele, ha nincs esetleg szerencséje három hónapig nem lesz semmi jövedelme, de azalatt alaposan kiképzik és elvégezheti az adminisztrációt is. De ha véletlenül keresne valamit akkor a jutalék 60 % a cégé és a mentorának is fizet pénzt, amiért kiképzi. A mai világban kinek van háromhavi tökéje, hogy túlélje?
Szerencse, hogy engem az optimizmus éltet, bár néha úgy érzem belebolondulok ebbe a pénztelenségbe és szinte semmi sincsen kilátásban, pedig nagyon akarok dolgozni.
Mivel nincsen politikus ismerösöm és a régi káderek által beépitett emberek a cégeknél, igy legfeljebb drogkereskedelm, lányfutattás vagy fegyverkereskedelem jöhet szóba. Ha összejön sok pénz, ha nem jön össze ingyen albérlet évi 3 millios ellátással. :-). Még jó hogy nincs erre affinitásom. Igazából úgy érzem magamnak kell megtalálnia kiutat, mivel másra nem nagyon lehet támaszkodni.