Tél van

 2011.01.31. 22:19

Reggel felkelve kinézve az ablakon láttam milyen szép, hófehér dérlepte az összes fa, ami úgy fagyott rá mint ezernyi, apró kis virág. Azt mondhatná valaki, hogy ez nem normális az ilyen idő, pedig végre normális téli idő van. Én ilyennek képzeltem el a telet, ahogy sétáltam az utca túlvégébe, élveztem a mostani időt, szinte magamba szívtam a természet téli erejét és még a hideget se éreztem kellemetlennek. Régen mikor gyermek voltam sokat jártuk télen a természetet, Réthy Zsiga bácsival, aki korunk egyik legjobb ornitológusa volt és úgy adta át a gyermekeknek a természet szeretetét, hogy egész életre, meghatározó volt. Megmutatta, hogyan találjuk meg a téli, kietlen tájon, az életet, ami hol megbújva, hol nyíltan megmutatkozott. A telet is szeretni kell, mert mint minden évszaknak, ennek is megvan a maga szépsége, mint minden emberben, vagy mindenben a világban, minden szép lehet, minden csodálni lehet, csak éppen megfelelően kell hozzáállni és fel kell ismerni a dolgok természetét. 

A bejegyzés trackback címe:

https://orultelme.blog.hu/api/trackback/id/tr552629173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sl4ve 2011.03.10. 21:16:16

Gondoltam hogy linkelek, de nem akarok reklámozni, szóval csak ezért remélem nincs harag a hosszú kommentért. Hát én is nagyon szeretem a telet, és számomra ezt jelenti:

Tél üdvözlete

Fehér köntös takarja a dombokat
Sehol se lehet látni foltokat
Megváltozott minden mi volt
Szívembe a szépség markolt

Kimegyek és a közel múltba tekintek
Előttem apró lábnyomok, elég szelídek
Itt meg kerék nyomai
Most történt, mily korai!

Tovább lépek, cipő nyomok
És a sarkon befordulok
Cipőnyomok a boltból egy házba vezetnek
Újabb nyomok régieket temetnek

Két vékony vonal lefelé hajt
Nem hallok közel semmi morajt
Szánkó nyomok ezek, úgy hiszem
Nem kérdez, bírál, senki sem

Leérek a főútra, hol vége van
Fehér köntös helyett szürke paplan
Itt az ideje, vissza vonulok
S lépkedve rövid emlékeket hagyok.
süti beállítások módosítása